Folyamatművészet

Általában az ember utólag látja meg, min is ment keresztül tulajdonképpen. Akkor, mikor az út valamiféle egésszé állt össze. Leginkább kérdések soraként bukkannak fel a gondolatok. Ezek  inkább csak megjelenésre várnak, mint válaszra. Létre akarnak jönni. Felmerülésük sorozata folyamként jelentkezik: kérdés-folyamként. A velük történő munka során átélt változás a folyamat. Aztán csak kettő marad közülük: honnan erednek,  és ki az, aki felteszi őket? Valahogy az én munkáimban is efféle dilemmák, kérdések  fogják össze a funkció, technológia, forma problémáját, ami így egyben önismereti munkává is válik. Persze ezen történések közben rengeteg  öniróniára is szükség van, hogy feloldjam a nehézségeket. Később fedeztem fel magamban, segítő terapeutaként, hogy nem csak a saját, hanem a hozzám terápiába járók sűrített, absztrahált élményei, egyedisége is formákban jelennek meg számomra. Ekkor kezdtem bele a hozzám járók terápiás élményeit  ékszerekbe foglalni.

Saját és mások kérdései:

Kapcsolatok, összefonódásokIMG_0913:

Persze vannak köztünk olyanok, akik rendkívül munkaigényes, bonyolult szerkezetű fogasokba rejtik kérdéseiket, amik aztán egész télen a kabátok, sálak, sapkák meleg takarásában kushadva akkumulálódnak. Aztán nyáron, mikor senki nincs otthon, és jobb dolgunk is van a vízpartokon, mint kérdésekre válaszolgatni, felszínre bukkannak. Bocsássunk meg nekik!

Illeszkedések, kiegészítő formák:

DSC07105

Sokszor kell feláldoznunk valamit magunkból, hogy egy újabb egészhez juthassunk . Főleg, ha funkcionálni szeretnénk. Persze nem mindig akarunk funkcionálisak lenni.

DSC07109

Aztán meg, mikor elválunk, marad a fájdalmas hiány.

Feszültség, vágyak, ellenállás:

Bizony ennyire elgörbülhetnekDSC07125 a dolgok, ha túl nagy erők feszülnek egymásnak. Alulról, felülről, belülről, kívülről.

Magukba záródó vonalakból (teljességből) épített szerkezetek

Annyira jó lenne, ha mindenben Új képlehetne látni a teljességet! Azon ehetnénk, tarthatnánk dolgainkat, nézhetnénk magunkat. Talán akkor nem is lenne akkora szükség ránk, és elmehetnénk végre moziba!

A forma szabadsága? Szárnyra kapunk:

A pályázati kiírás előírta az oktatási környezet (Győr, Tanítóképző Főiskola) és az épület stílusának figyelembevételét. Ahogy ott áltam a merev épület előtt, hogy mit is kéne ide tenni, egy felismerés rázott fel: Á! Hiszen ide járnak azok, akik egész gyerekkorunkban arra voltak kiváncsiak, hogy mit nem tudunk tulajdonképpen! Persze ez csak előítélet, de magyarázatot adhatott a tompaságomra.

saját folyamat, növekedő szárny klasszicizáló eklektikus homlokzathoz

Art-universitas pályázat, Apáczai Csere János Tanitóképző Főiskola, Győr

Annyira jó lenne, ha légiesebb lenne az egész. Mondjuk szárnyat terveznék neki. A ki-be csukódással hátha felemelné az épületet. A háttérbe a személytelen adminisztrációt gúnyoló Brazil című film zenéje adná a ritmust.

Aztán alakult ki, hogy növekedő szerkezettel utaljunk a nevelésre, a szegecselt vasszerkezettel pedig az eklektikára. Szegecselt vasszárny? Könnyen előre megjósolható a repülés sikere!

Az épület homlokzati elemeihez igazított nyitott félkapu nem várt hozadékaként

homlokzathoz igazítva

megjelent egy sok ujjú kéz (talán felsőbb lény? csak nem az igazgató úr?), befelé mutató szigorú gesztussal.

Persze ehhez az asszociációhoz mi is kellettünk. A közép-kelet európai gyermekkorunkkal, és a belénk égett hierarchiaélményünkkel.

Több Fényt!:08v

A számítógépes grafikára két építész barátomat, Ország Zsoltot és Gulyás Gábort kértem meg. Azonban ezt jóval meghaladva, nagyon sokat segítettek a tervezésben is! Erős két hét volt. Szárnyra kaptunk!

 Ugyanaz másképp. Azonos kontúrok. Hiány, homorúság, domborúság:

Van, hogy sokáig ugyanaz jön ki.  Igyekszünk alaposan összekeverni az új paklit, de megint ugyanazok a lapok jutnak nekünk, legfeljebb kicsit más formában. műtöri 041Először a környezetet vádoljuk, de később rájövünk, hogy bennünk csal valami észrevétlenül. És még jó, hogy nem látható, hiszen az maga a bujkáló hiány! Résen kell lennünk!

Átjárhatóság, dimenziók közt szabadon:

Vannak, akik nagy erővel zúdulnak önnönmagukcsigaelöl homorú örvényébe, hogy aztán a túloldal  domború felületéről ragyogjanak szét. Ők a bátor győztesek!csigaháta

Rész? Egész?: aztán van, hogy a kérdés annyira intellektuális lesz… Egy egészet (itt egy hengert) darabokra vágtam, majd  kutatva a benne lévő ideát (tulajdonságokat)a darabokra helyeztem vissza(negatív, pozitív íveket vágtam rá).fragment Mármint, hogy lehet-e az egész része önnön ideája?  Itt adtam fel, és mentve a menthetőt, a darabokra hullott agyalást összefűztem, mintha gyöngy lenne és feltettem egy másik kérdést: vajon szép-e?

 

 

Na milyen az ha egy tenyér csattan?Vagy az üresség tartja össze a valamit? Hát egy cipzár ürességből:Kodak2014március 090

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s