Magamról

 

Úgy érzem, életünkre leginkább élményként érdemes tekinteni. Élményekről akkor tudunk beszélni, ha képesek vagyunk átérezni az adott pillanatot, nem csupán elmélkedni róla. Ezt jelentheti ez a kérdés: vajon éljük-e az életünket, vagy csak csináljuk? Érzéseinket, érzelmeinket testünk közvetíti számunkra. profilkép

A keleti felismerés szerint saját testünkkel való kapcsolatunk alapvetően határozza meg a világgal az élettel és másokkal való kapcsolatunkat, hiszen éppen olyan univerzum, mint ami körülvesz bennünket. Felfedezni érzéseink végtelen tárházát, melyek után a szavak és gondolatok csupán csak kullognak, egyet jelent a világ, az élet és a létezés által felkínált lehetőségek beteljesítésével.

Boldoggá tesz, mikor az érintés támogató erejét, vagy keleti gyakorlatokat használva  a test és lélek fájdalmas blokkjainak, elakadásainak, beszűküléseinek feloldásával partnereimmel együtt léphetek be ebbe végtelenül tágas, színes, felszabadító térbe, amolyan révkalauzként.

A shiatsu terápia és a vízirelaxációs irányzatok (Watsu, Aichi) élményterében élhettem meg azokat a felszabadító erejű tapasztalatokat, melyek meghatározóvá váltak számomra. Ezeket csak úgy tudtam megfogalmazni: egyensúly-élmény.  Egyensúlyban a világgal és magammal. Amikor az ember egyaránt érzékennyé válik a külső és belső a világra a lent és fentre és felfedezi, hogy ezek valóban ugyan azok..

Egyben élmény-tér is ez, melybe lépve átérezhetjük, hogy a gyógyulás képessége a mi legbelső, kapott képességünk, melyet kívülről legfeljebb támogatni lehet, de nélküle nem léphetünk előre. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy betegségeink a testünk, lelkünk, szellemünk közti kapcsolat problémájából erednek.

Forrás, amivel új egyensúlyt teremthetünk magunkban.

Számomra ez egyben az alkotás tere is. Amikor úgy mélyen rendben van az ember, akkor képes a valóságban megjelenő jelenségeket visszatükrözni és emberi jellé alakítani. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy a shiatsu, gyógymasszázs, vízirelaxációs és egyéb élményterápiák  vezetése mellett a saját és partnereim belső élményeit is kifejezhetem, testet öltött érzésként, gondolatként ékszerekben, vagy más tárgyakban, fémműves munkákban.

1990-94 között a SOTE Pszichiátriai Klinika Nappali Szanatóriumában dolgoztam foglalkoztató terapeutaként, ahol művészeti foglalkozásokat vezettem.

Itt vettem részt két éves mentálhigiénés szakember képzésen, majd autogén- tréning kiképzőin a Szimbólumterápiás Egyesületnél.
A Magatartástudományi Intézetben tanultam progresszív relaxációt és egészségorvoslást. Egy évig önkéntesként vehettem részt náluk pánikbetegek és fóbiások kezelésében.

95-től önálló iparművészeti tevékenységbe kezdtem, saját műhelyt építettem.
Kovácsműves-ötvösként rendszeres kiállításokkal, nemzetközi és hazai díjakkal lettem tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

2008-óta fordultam vissza a segítőfoglalkozás felé, veszek részt alternatív gyógymódokkal kapcsolatos oktatásokon.

kb. 100 óra Watsu és Aichi, 500 óra Shiatsu és 1200 óra OKJ gyógymasszőri képzésen vettem részt eddig, kb. 4 éve adok ilyen kezeléseket és az utóbbi egy évben tartok tréningeket is.

Spirituális keresőként  kisebb-nagyobb megszakításokkal hozzávetőlegesen 20 évig gyakoroltam zazent, alapvetően két dojoban, sok elvonulással.

Jó-néhány transzlégzés élményem van már, tanultam is, közel áll hozzám.

Az utóbbi időben azonban inkább az érintésben hiszek és a meditatív élményeimet a Shiatsu és Watsu  kezelések és az Aichi gyakorlása adják.

Hozzászólás